1880-81-ben nagyobb restaurálást végeztek. A homlokzatot eklektikus szemlélettel alakították át, a főhomlokzati szobrok Szász Gyula alkotásai. Elkészült a hagymatagos, laternás toronysisak, az oromzatra Weisinger György kőfaragó keresztje került. A délnyugati oldalhoz plébániát és sekrestyét építettek, amit azonban 1896-ban a városrendezés munkái során lebontottak.
Ezután épült meg a mai plébánia épület a keleti oldalon. A falban húzodó szószékfolyosó a sekrestye lebontásával eltűnt, a szentély 1910-ben neobarokk faburkolatot kapott. Az ablakokba színes üvegfestmények kerültek, és 1917-ben két harang került a toronyba.

1928-ban restaurálták a freskót, és a templomot ornamentális festéssel látták el. A kripta ekkor már használaton kívül és elhanyagolt állapotban volt.

A II. világháborúban az épület erősen megrongálódott, ettől kezdve hosszú időn át folyamatos helyreállítási munkálatok kezdődtek. A főhajó boltozatának megerősítésekor a vakolatot több helyen leverték, a szentélykupola freskóját pedig bevakolták és fehérre festették. Az építkezések a 60-as évek végéig tartottak. A főhomlokzatot leegyszerűsítve állították helyre, a kapuépítményt elbontották. A kriptában 1962-ben gombásodást állapítottak meg, ezért a falakat lebontva kiégették és a helyiségeket befalazták. A kórus freskóját 1965 és 1966 között eltüntették. A szentélyt a II. vatikáni zsinat szellemében átalakították. 1977-ben a templomtér új kőburkolatot kapott. A 80-as években a műemléki szakhatóságot megkerülve több átalakítás is történt, sajnos nem a kellő körültekintéssel. A kriptát újra megnyitották.

3/7